Meconema meridionale - déli dobolószöcske
Costa, 1856

Jellegek: Kicsi, karcsú szöcske (♂11-13, ♀ 11-16 mm), alapszíne zöld, a szárnyak csökevényesek, a hát közepén sárgásfehér csík fut, a hím cercusa hosszú és hajlott (7-8 mm), a tojócső (7-8 mm) gyengén felfelé hajlik.
Hasonló faj: Meconema thalassinum
Imágó: júl. – szept.
Hang:
A hímnek nincs cirperlőszerve a szárnyon, ezért a lábával dobol a leveleken. A nagyon halk ütések 4-10 másodperces sorozatokban követik egymást. Nem dobol olyan gyorsan mint a M. thalassinum. Éjjel aktív.
Élőhely és életmód:  Bokrok és fák lombján, alkonyati-éjjeli aktivitás. Röpképtelen.
Elterjedés:
Eredetileg a Földközi-tenger vidékén élt, de ma már a közlekedés és a klímaváltozás hatására egyre északabbra terjed. Hazánkban a 90-es években jelent meg a Dél-Dunántúlon, azóta a Dunántúl sok pontjáról előkerült. Budapest környékén kertekben, parkokban elég gyakori.

Meconema meridionale, hím
(Szerző: Pintér Balázs, forrás: ízeltlábúak.hu, CC BY 4.0)

Meconema meridionale, nőstény
(Szerző: Horváth Dávid, forrás: ízeltlábúak.hu, CC BY 4.0)