Jellegek: Nagy termetű, erőteljes szöcske (24-44 mm), haragoszöld alapszín, a csápok rövidebbek a testnél. A torpajzs viszonylag hosszú és nyereg-formájú. A szárnyak csak mint sárgás vagy barnás csökevények látszanak ki a torpajzs alól. A hím szubgenitális lemeze a cercusok között felfelé áll, a tojócső (18-27 mm) hajlott.
Hasonló faj: nincs
Imágó: jún. – júl.
Hang: Igen hangos, feltűnő ének mely három szakaszból áll és kb. fél percig tart. Az első és az utolsó szakaszok hangos kerepelésből állnak. A középső szakasz egy sokkal gyorsabb, magas frekvenciás zúgás, mely egy-egy pillanatra megszakad és az állat ilyenkor egy egyszeri magas és erős hangot ad. A hímek gyakran magasabb növényekre, fűszálakra másznak fel, hogy onnan énekeljenek.

forrás: Orthoptera Species File, lab recording, 27°C

Élőhely és életmód:  Hűvösebb, üde gyepek, hegyi kaszálók és sziki erdőspuszta-rét. A magasabb növényzetet kedveli. Röpképtelen.
Elterjedés: Hegy- és dombvidékeken szórványos (pl. Alpokalja, Bakony, Keszthelyi-hg., Mátra), az Alföldön ritka.
Egyéb: Védett faj. Az 1950-es években néhol még olyan tömegben lépett fel, hogy kártevőként irtották.