Stenobothrus nigromaculatus - sztyeppréti sáska
(Herrich-Sch., 1840)

Jellegek: Közepes termetű, nem feltűnő sáska (♂ 13-18 mm, ♀ 18-25 mm). Alapszíne zöldes (néha szürke v. barna), a hím potrohvége narancssárga v. sárga, a csápja világosszürke és a vége kifelé hajlik. Az elülső szárny szürkésbarna, a ♂-nél olyan széles mint a hátsó comb, a ♀-nél keskenyebb és jóval a térd előtt végződik. Az elülső szárnyon a mediális mező hosszú, jóval túlér a szárny felén, sötét foltokkal tarkított és jellegzetes létra-erezetű, a stigma (fehéres folt) a szárnyvéghez közel helyezkedik el. A szárnyvégek elkeskenyedők. A hátsó lábszár pirosas színű, az ajaktapogatók fehérek.
Hasonló faj: A többi Stenobothrus faj, főleg a S. lineatus.
Imágó: jún. – szept.
Hang:
A közepesen hangos ének 2-6 magas, nagyjából 1-1,5 másodperc hosszú cirpelésekből áll, melyek 1-3 másodpercenként követik egymást. Egy cirpelésen belül a hang egyre erősödik, majd hirtelen abbamarad.

forrás: Orthoptera Species File (lab recording, 35 °C, 500Hz high pass)
Élőhely és életmód:  Meleg és száraz rétek, legelők faja. Az alacsonyabb gyepszintben él. Gyengén repül.
Elterjedés:
Elterjedt, de nem gyakori faj.

Stenobothrus nigromaculatus, hím
(Szerző: Gilles San Martin, forrás: flickr.com, CC BY SA 2.0)

Stenobothrus nigromaculatus, nőstény
(Szerző: Gilles San Martin, forrás: flickr.com, CC BY SA 2.0)

Stenobothrus nigromaculatus, torpajzs teteje
(Szerző: Gilles San Martin, forrás: flickr.com, CC BY SA 2.0)

Stenobothrus nigromaculatus, szárny közelről
(Szerző: Kiss Tamás, forrás: ízeltlábúak.hu, CC BY 4.0)

Stenobothrus nigromaculatus, nőstény tojókampói
(Szerző: Gilles San Martin, forrás: flickr.com, CC BY SA 2.0)